Labdajátékok

A floorball a labdajátékok csoportjában tartozó csapatjáték. Az egymás ellen játszó két csapat igyekszik ellenfele kapujába minél több gólt ütni. A játék közben a gyorsaság és állóképesség mellett a labda megszerzése, továbbadása, ütése, a cselezés elképzelhetetlen kitűnő reflexek nélkül. A játékot teremben, 50 cm magas palánkkal elkerített játéktéren játsszák. A szabályai a veszély nélküli, sportszerű játékot segítik. A labda kezelése, továbbítása, valamint a lövések a futómozgással összhangban fejlesztik a törzs és a karok izomzatát, s fejlesztik a gyorsaságot, a gyorsasági állóképességet, s magát az állóképességet is.

Természetesen az előbb említett kondicionális képességek mellet olyan koordinációs képességeket, mint az ügyesség, a téri tájékozódó képesség, egyensúlyérzék, ritmuskészség is remekül fejleszti. A játékban nagy szerep jut a térlátásnak, összpontosítóképességnek, és a gyors reflexnek. A játékhelyzet a mérkőzés során többször is változik, s bár posztok szerint megkülönböztetünk védőket, s támadókat, de a korszerű játék a játékosok azon komplex játéktudását igényli, hogy mindegyik játékos tudjon védekezni, támadni, s minden játékos egyszerre tudjon védekezni, s támadni, annak megfelelően, hogy a játékhelyzet mit kíván meg.

Mint csapatjáték, fejleszti a gyerekek (sportolók) közösségi érzését, értelmét és kombinációs képességét.

A floorball magán hordozza a gyeplabda, a jégkorong, a bandy (jéglabda), s a kispályás labdarúgás (futsall) különböző jellegzetes jegyeit.

A kézilabda egy labdajáték, amelyet két 7 tagú csapat (hat mezőnyjátékos és egy kapus) játszik egymás ellen. Az a csapat nyer, amelyik többször tudja az ellenfél kapujába juttatni a rendelkezésre álló játékidő (60 perc) alatt a labdát.

Egy kézilabda-mérkőzés két 30 perces félidőből áll, amelyet egy 15 perces szünet választ el.

A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák, amelyhez hozzátartozik még az oldalvonalak mentén 1 méteres, az alapvonal mögött 2 méteres biztonsági sáv.

Egy kézilabdacsapat 14 játékosból áll. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat, a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki eltérő mezt visel a többiektől. A kapus mezőnyjátékosként is szerepeltethető, illetve egy mezőnyjátékos is átveheti a kapus feladatkörét, ha megfelelően elkülönül a ruházata a mezőnyjátékosokétól.

Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, minthogy a lecserélt játékos elhagyná azt, akkor az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő. Több más labdajátéktól eltérően a csere alatt a játék nem áll meg, a cserét – hacsak a játék egyéb okból nem áll – folyamatos játék közben kell végrehajtani.

A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön.

A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, a labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Labdával a kézben maximum 3 lépést lehet megtenni.

Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ez a passzív játék. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövési kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél. Főként ez a szabály teszi ezt a sportágat ilyen gyorssá, és látványossá, nem engedélyezve egyik csapatnak sem, hogy feladja a gólszerzésre irányuló törekvését.

A kosárlabda egy olyan labdajáték, melyet két öt főből álló csapat játszik. A játékosok célja, hogy a labdát az ellenfél csapatának kosarába dobják, illetve megakadályozzák ugyanebben a másik csapatot. A játéknak nemzetközileg elfogadott szabályai vannak, de ezeknek a szabályoknak több eltérő ága létezik kontinensek, korcsoportok és nemek szerint.

– Az NBA (National Basketball Association – Nemzeti Kosárlabda Szövetség) eltérő szabályokkal rendelkezik, mint az általunk megszokott kosárlabda. Csapataiban vegyesen vannak az egész világból játékosok. -Az NBA az egyéni játékról, és a látványos (szabályokkal nem ütköző) trükkökről, dobásokról és nem utolsó sorban zsákolásokról híres.

– Néhány ismert játékszabály a kosárlabdáról:

A kosárlabda lepattintása (labdavezetés) nélkül a labdával nem lehet haladni. Ha ezt a játékos nem tartja be, akkor lépéshibát ítélnek ellene, és az ellenfél folytathatja a játékot.
A másik ehhez hasonló szabály az, hogy ha a játékos befejezi a labdavezetést, akkor nem kezdheti azt újra, mert az „kétszerindulás”, és az ellenfél kapná meg a labdát.
Ha az ellenféltől valaki kosarat akar szerezni, és ezt mi meg szeretnénk akadályozni, akkor nem szabad megütni a kezét, meglökni, ütközni vele, és a többi.
A 3-pontos vonalon kívüli kosár három pontot ér, ezt távoli dobásnak nevezzük, a vonalon belüli pedig kettőt ér, ezt középtávoli (field drop) dobásnak nevezzük.
Ha valakit dobás közben faultolnak (szabálytalankodnak vele szemben), de a dobó bedobja a labdát, akkor ért a kosár, és plusz 1 büntetődobást végezhet el, míg ha nem ment be a labda, akkor annyi büntetődobás jár neki, ahány pontos (2 vagy 3) volt a dobási kísérlete.
Magyarországon (a FIBA szabályai szerint) 5 személyi hiba után a játékost le kell cserélni és nem térhet vissza a játéktérre, az NBA-ben 6 személyi hibával lehet kipontozódni (ott azonban 4×10 helyett 4×12 perc a játékidő).

Ha a támadó csapat a félpályán átvitte a labdát, azt már nem szabad visszavinni a védő térfélre, mert az visszajátszás, és ilyenkor az ellenfél kapja meg a labdát. Ahhoz, hogy a támadótérfélre átvigye a labdát, a csapatnak 8 másodperc áll rendelkezésére (az NBA-ben 10).

Egy labda akkor van kinn, hogyha az alapvonalon vagy az oldalvonalon kívül lepattan, vagy olyan játékost vagy tárgyat érint, aki/ami szintén kint van. Ha nem pattan le vagy rájuk, és vissza tudják juttatni a pályára, a játék folytatódhat. Nagyjából ugyanez érvényes a visszajátszásra a középvonal tekintetében néhány eltérés mellett.
Ha egy játékos felugrik labdával a kezében (például dobáshoz), de úgy esik vissza a földre, hogy még mindig a kezében van a labda, akkor az lépéshiba (ez alól kivétel, ha egy lábon vagy felugrás után egy lábra érkezve kapta meg a labdát, mert ilyenkor erről a lábáról felugorhat és leérkezhet páros lábra, de ilyenkor már nem sarkazhat).
A támadó játékos nem tartózkodhat (az NBA-ben a védekező játékos sem) a körtén (a gyűrű alatti festett zóna) belül egyhuzamban 3 másodpercnél tovább. Ha ezt megszegi, a labdát elveszik a vétkes játékos csapatától.

A támadó csapatnak 24 másodperce (támadóideje) van, hogy kosárra dobjon. Ha lejár a támadóidő, elveszítik a labdát. A támadóidő újraindul, ha egy játékos lábbal ér a labdához vagy a labda érinti a gyűrűt, de ha csak palánkot ér a labda, az óra megy tovább.

– Egyéb méretinformációk (pálya, labdaméret):

-A kosárlabda pálya a nemzetközi játékokon 28 m x 15 m méretű, az NBA-ben (Nemzeti Kosárlabda Szövetség) ez 29 m x 15 m.

-A gyűrű 3,05 m (10 láb) magasan van a földtől.

Minden bajnokságban és minden nemzetközi játékon ez az elfogadott méret, mióta a játék megszületett.

[1]A legkisebb gyerek kosárlabda 3-as (kerülete 55–58 cm, tömege 310–330 g),
[2]a nagyobb gyerekeké 5-ös (kerülete 66–73 cm, tömege 450–500 g),
[3] a női 6-os (kerülete 72,4–73,7 cm, tömege 510–567 g),
[4] a férfi 7-es méretű (kerülete 74,9–78,0 cm, tömege 567–650 g).

A labdarúgás egy labdajáték, amelyet a pályán két, egyenként 11 labdarúgóból álló csapat játszik egymás ellen.

A játékot főleg lábbal játsszák, de a játékos minden testrészét használhatja a labda irányítására, kivéve a két karját. Ez alól csak a kapusok kivételek, akiknek a tizenhatos vonalon belül nincs tiltott testrésze, azon kívül viszont ők is rendes mezőnyjátékosok.

A játékot 2×45 percig játsszák, ezeket nevezik félidőknek. A nem játékkal töltött időt (például sérülés, csere) a bírók a félidők végén hosszabbítás formájában beszámítják.

A játék célja a gól, vagyis a labdának az ellenfél kapujába való juttatása. A gól akkor szabályos, ha a labda teljes terjedelmével átjutott a gólvonalon. Az a csapat nyeri a mérkőzést, aki a játékidő alatt több gólt ér el. Ha a két csapat góljainak száma megegyezik, akkor a meccs döntetlen.

Mindkét csapatban 11 játékos van egy időben a pályán (amennyiben nincs kiállítás), de lehetőség van a cserére. Hivatalos mérkőzéseken hármat lehet cserélni, barátságos meccseken a két csapat a játékvezetővel egyetértésben megegyezhet a cserelehetőségek számában. Az a játékos, akit edzője lecserélt, már nem térhet vissza a pályára az adott meccsen (kivétel az edzőmérkőzés).

A röplabda, mint a nevéből is látszik labdajáték. 2×6 ember, egy labda, egy pálya, egy háló kell hozzá.

A pálya két térfélből áll, a térfeleket háló választja el egymástól középen. A térfelek 9x9m-esek. A hálótól 3m-re, azzal párhuzamosan, a pálya teljes szélességében van felfestve egy vonal, amit 3-asnak szokás hívni. A pályán a háló teljes szélességben van kifeszítve. A háló így több, mint 9m hosszú, 0.5m magas, négyzethálós (10x10cm), s a tetejét vastag fehér csík jelzi. A háló tetejének a földtől mért távolságát hívják a háló magasságának, ami korosztálytól és nemtől függően változik. A háló két szélén, a pálya szélének vonalával egybeesően két piros-fehér csíkos léc magasodik 0.8m-rel a háló fölé, amiket antennáknak hívnak.

A játék folyamán a játékosok forognak, vagyis ciklikusan helyet cserélnek a pályán. Erre akkor kell, hogy sor kerüljön, amikor az ellenféltől a csapat átveszi az adogatás jogát. A forgás során a pozíciót csak a nyitás pillanatáig kell megőrizni, azt követően már mindenki szabadon változtathatja helyét. Az alábbiakban számmal jelölve vannak a pozíciók, és a forgás irányát a számok növekvő sorrendben olvasásával kapjuk. Pozíciók:

• 1. Nyitósarok. A forgás után ide került játékos adogat.
• 2. Hátsó közép.
• 3. Felforgó sarok. A következő forgásnál előre kerülő ember.
• 4. Első ütő poszt.
• 5. Első közép. Center poszt.
• 6. Leforgó sarok. A következő forgásnál hátsó sorba kerülő ember.

Az 1-3 pozíciókat hátsó sornak, míg a 4-6 pozíciókat első sornak hívják. A felállásnál nem kell pontosan az ábrán lévő helyeket elfoglalni, ez csak a klasszikus eset, hanem csak néhány szabályt kell betartani: első sorban állók közelebb álljanak a hálóhoz, mint a hátsó sorban lévők; oszlopokat (3-4; 2-5; 1-6) meg kell tartani, s ügyelni arra, hogy a 2-es ember ne álljon közelebb az oldalvonalhoz, mint az 1-es és a 6-os.

A játékot kezdő csapat nyitással (adogatással) hozza játékba a labdát (a pálya mögül átüti a háló fölött, az antennák között a labdát). A játék folyamán mindkét csapatnak 3 érintés alatt át kell juttatni az ellenfél oldalára a labdát. Egymás után kétszer ugyanaz a játékos nem érhet a labdához. A 3 érintés megszokott sorrendje: fogadás, feladás, ütés; de ettől persze bárki eltérhet. A labdát átütő játékossal szemben a két kéz felemelésével “falat” húzhat az ellenfél csapat (ezt hívják sáncnak), mely során ha a labda a sáncoló játékoshoz ér, akkor az nem számít érintésnek. A játék mindaddig folyik, míg valamelyik csapat nem hibázik.

A játékot meccsnek hívják. A meccset 3 nyert szettig játsszák. A szettek között a csapatok térfelet cserélnek, míg az 5. szettben, ha erre sor kerül, akkor is cserélnek, amikor először valamelyik csapat eléri a 8 pontot.

A játékosok cserélhetik egymást, de csak oda-vissza. Lehetőség nyílik továbbá szettenként 2 idő kérésére, melyek körülbelül fél percesek.

A teniszpálya a képen látható méretekkel rendelkezik.A vonalak hozzátartoznak a pályához.
Tehát ha a labda csak egy kicsit is érinti a vonalat, akkor az még bent van,
és annak pont aki ütötte. A 6,4 m-nél levő vonalak csak az adogatásnál számítanak.

Teniszt a fent látható méretek szerinti pályán játszák, a játék célja a labda az ellenfél térfelére juttatása oly módon, hogy ott legalább kettőt pattanjon (vagyis ne tudják “visszaadni”).   A pálya a fenti kép szerint a 8,23 m-es részig tart egyesben, a két 1,37 m-es rész csak párosban ér.

A játék során mindig van egy adogató, és egy fogadó játékos. Ez a szerep játékonként változik. Tehát addig adogat valaki, amíg meg nem nyeri az adogatójátékot, az alábbi pontszámítás szerint. Ezt követően a másik játékos következik adogatással. Minden megnyert „game” /játék/ 1-1 pont a nyertesnek.

Egy megnyert labdamenetet hívunk pontnak, ezeket nem egyesével számolják, hanem a következő módon:

1. az első labda 15,
2. a második labda 30,
3. a harmadik labda 40,
4. a negyedik labda már “game”, amivel a játékos megnyerte az adott adogató/fogadó játékot.

Mivel egy game-et kettő ponttal kell megnyerni, ezért 40-40 után nem game jön, hanem AD, vagy advantage, vagy magyarosan előny. Akinek előnye van és tud csinálni még egy pontot, az nyeri a game-et. Ha AD esetén az ellenfél csinál pontot, akkor megint 40-40 lesz. Ez aztán így megy, amíg be nem fejeződik a játék valaki javára kettő ponttal.

A szerva vagy más néven adogatás kezdeményezi a labdamenetet. Az adogatójátékos feldobja a labdát, magasan a levegőben megüti az ütőjével: a labda a háló érintése nélkül az ellenfél térfelén található átellenes adogatóudvarban pattan le. Az adogatójátékos nem tehet lépéseket szerválás közben, ezzel ugyanis félrevezethetné az ellenfelét. Ha az adogató ellép az eredeti helyéről a szervamozdulat közben, vagy rálép az alapvonalra, az hibának minősül.

A játékosok gyakran már a szervával szeretnék megnyerni a labdamenetet, ez akkor lehetséges, ha az ellenfél nem tudja a labdát szabályosan visszaadni. A szerva akkor is szabályos, ha az adogató nem fej fölül szervál (nem dobja fel a labdát), hanem lepattintja a földre, és alulról üti át. Ebben az esetben azonban a szerva lassú lesz, és az ellenfél könnyen megtámadhatja.

A game-eket számoljuk, egy szett hat nyert game-ből áll, viszont kettő game különbséggel lehet szettet nyerni.

Egy hivatalos teniszmérkőzést általában két nyert szettre játszanak,