Kedves Látogató! 

 

 

Szeretettel üdvözlöm a sarkadi Egészségfejlesztési iroda honlapjának mentálhigiénés oldalán.

Mai írásom aktualitását az adja, hogy közeledik a Karácsony. Jézus Krisztus születésnapja a kereszténység egyik legszebb, legnagyobb ünnepe. A Szent Biblia 2000 év óta az egész világon elterjedve az emberek lelki kincsévé, gondolatává, tudatává tette Isten fia, a kis Jézus eljövetelének valóságát. Jézus földre jövetele és isteni tanítása történelmi tény, betölti az egymást követő emberi társadalmak, az idős emberek, apák, ifjak és gyermekek tudatvilágát.

Karácsony azonban nemcsak egyházi ünnep, hanem a család és legfőképpen a szeretet ünnepe is. A szereteté, amely ősidők óta létező, örökérvényű fogalom, s amely végigkíséri életünket a bölcsőtől a koporsóig. Amikor megszületünk, ideális esetben a számunkra legközelebb álló személy, édesanyánk feltétlen szeretetét élvezhetjük. A kisbaba lelassul a fejlődésben, megbetegszik és bele is halhat a szeretet hiányába, ám később, felnőttként sokan kénytelenek ” rátanulni” a hosszú távon fennálló szeretethiány kezelésére is.

Közömbös, rideg, szeretetlen világunkban az embereket többnyire nem, vagy csak ritkán érinti meg igazán a másik ember fájdalma, szenvedése. Munkám során gyakran tapasztalom, hogy mindenki el van foglalva a maga problémájával, sokszor észre sem veszi, mennyire áhítozna a másik arra, hogy megértően, türelmesen végighallgassák.

Sokan élnek elszigetelten embertársaiktól, vannak akik ebbe az önként vállalt börtönbe kényszerítik magányos lelküket.

Mások végérvényesen és visszafordíthatatlanul elveszítették azokat, akik a legtöbbet jelentették számukra és soha többé nem ölelhetik már át őket, nem hallhatják hangjukat, nem érezhetik közelségüket.

Vannak olyanok, akik képtelenek a megbocsátásra, s talán nem is tudják, vagy nem akarják bevallani, hogy keserűségüknek, magányuknak köze lehet feloldhatatlan konfliktusaikhoz. Pedig mi emberek valamennyien vágyunk a szeretetre, akkor is, ha sokan már álmodni sem mernek róla.

Én azt kívánom, hogy valamennyien találják meg a lelki békét és merjenek álmodni. Merjék megfogalmazni legtitkosabb vágyaikat, s miközben reményteli szívvel, csodát várva tekintenek a közelgő ünnepnapok elé, gondoljanak azokra is, akik idősek, betegek, elesettek, kiszolgáltatottak és magányosak. Nyissák meg szívük kapuját embertársaik irányába, s akkor talán valósággá válik és eljön az a csoda, amiről eddig álmodni sem mertek:

 

” Szeretnék angyalként az

emberek lelkébe látni,

egy pillanatra megérinteni őket,

s mélyen a szívükbe ásni.

Megőrizni mosolyukat,

s cserébe az enyémet adni,

átélni minden élményüket,

s őket nem szenvedni hagyni.

Átölelni őket, ha éppen

egyedül vannak,

s örülni, amikor csak lehet,

hiszen ez a legtöbb,

amit egy angyal megtehet.

Van egy hely, ahol csodák várnak,

és mindenki, akit szeretsz,

ott van Veled.

Mit velük töltesz, az a pár nap

Csodákról mesél Neked…

Én részese voltam nem egynek.

Érezted már, hogy bárcsak

ez a pillanat örökké tartana?!

Ha igen, akkor Veled is

megtörtént már a Csoda.

Amikor mosolyod kinyitja a szeretet virágát

és ebben a virágban minden szint megláthatsz.

Minden szirmon ül valaki, akit vártál,

 

és mostmár ott marad Veled,

nem hagy árván.

Az önzetlen szeretet csodaszámba megy a világon,

tudod, az az érzés, amely melegséget ad

bármi áron.

Azt gondolod, talán nem is létezik…

Pedig megtalálhatod, mert Benned is ott lakozik.”

 

Ezekkel a gondolatokkal kívánok szeretetteljes, áldott Karácsonyt mindenkinek:

 

Fejérváry Katalin

mentálhigiénikus