A Down-szindróma Magyarországon átlagosan 700 várandóságból egyszer fordul elő. Ez a veleszületett rendellenesség sejtosztódási zavarból alakul ki, ami miatt ezeknél az egyéneknél egy további részleges vagy teljes 21-es kromoszóma jelenik meg. Ez az újszülöttek egyik leggyakoribb kromoszóma-rendellenessége. Bár genetikai vizsgálatokkal már a magzati korban meghatározható, hogy fennáll-e a Down-szindróma kockázata, a súlyosság mértékét születés előtt nem lehet meghatározni. A szellemi fogyatékosság mellett jellemzői még az alacsony izomtónus, az alacsony testmagasság, a ferde metszésű szemek, illetve a tenyéren húzódó mély barázda, némileg lapos arc. Súlyosságtól függően további tünetek lehetnek: szívelégtelenség, immunrendszeri zavarok, légzési problémák, fertőzésekre való hajlam. Ezek többsége a Down-szindrómával rendelkezőknél életük végéig tartó egészségügyi és szociális ellátást igényel.

A szindróma előfordulása a gazdasági helyzettől függetlenül, minden rassznál megfigyelhető, bár az anya szempontjából magasabb életkorban vállalt gyermek esetén nagyobb a kockázat.

A szindróma nem újkeletű, de csak a XIX. században írta le egy John Langdon Down nevű angol orvos, akiről a szindróma a nevét kapta. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a Down-szindrómás egyének életkilátásai manapság egyre jobbak. 

(Forrás: https://www.facebook.com/seegeszsegfejlesztesikozpont/)